2015. június 1., hétfő

Italo Calvino: Eleink (egy könyv, ami nem az anyanyelvemen íródott)

Ez a könyv három kis regényből áll, mindegyik kb. 100 oldalas. Olasztanárnőm ajánlotta, hogy érdemes elolvasni, mert nagyon jó, érdekes könyv, és az író is egyike a leghíresebb olasz szerzőknek. 

Jól tettem, hogy elolvastam, tényleg nagyon tetszett. Mind a három történetben volt valami, ami beindította a fantáziámat szabadon szárnyalni. Az első (A nem létező lovag), a harmadik (A famászó báró) című részeket megkönnyeztem. Igazán érzelemben gazdagok, ha elkezdi az ember olvasni, nehéz lerakni, mert minden egyes mondat tovább viszi a képzeletet, és lehetetlen megállni vele. Az összes egy adott történelmi korszakban játszódik. Tanulságosak, az életre tanítanak, nem unalmas, elcsépelt módon, hanem izgalmasan, élménydúsan. Nekem személy szerint a második nyerte el leginkább a tetszésemet (A kettészelt őrgróf), mert egy ember jó és rossz énjét mutatja be. Az sem jó ha valaki túl sok kedveset, szépet cselekszik, mert az már a másikat zavarhatja, idegesítheti, de viszont ha valaki nagyon gonosz, akkor embertársát a halálba tudja szinte kergetni. Szókimondó, minden megvan benne, nem túl érzelgős, nem túlzottan földtől elrugaszkodott, pont jó úgy ahogy van, igazi remekmű. 
Tizenkét éves kornál idősebbeknek számára ajánlom főképp.

Anikó