Van néhány ilyen könyv, amikor a fiú elhagyja a lányt valamiért (itt: rocksztár akar lenni Liam, aki egyébként (amerikai) focilegenda), akiről később kiderül, hogy terhes, és a lány nem éri el a srácot, de amikor a gyerek már nagyobb, akkor újra találkoznak, és összejönnek... Szóval, alapvetően nem kellene ennek a könyvnek meglepőnek lennie. És a valóság az, hogy ha csak ebből a szempontból nézzük, akkor nem is nagy szám. DE! Ahogy az írónő megeleveníti a múltat, egy külön kis történetet alakít ki belőle, valami lenyűgöző. Nekem nagyon tetszettek a kis „kiruccanások” a múltba. És nem hittem volna, hogy ez a könyv meg fog ríkatni. Ezzel a könyvvel (is) Blogturné során találkoztam, még régebben, ahol szinte mindenki megemlítette milyen szívszorító, ahogy a szereplők gyászolnak. Ugyanis Mason, aki anno a négyes tagja volt (Liam+Josie, Mason+Katelyn), autóbalesetben meghalt, és ez olyan szinten átitatja a könyvet, hogy az valami elképesztő. Ami ennek a könyvnek az erőssége, az a szomorúság, a gyász. És épp ezért a vicces vagy boldog pillanatok is sokkal fontosabbakká válnak, mint amilyenek valójában. A szereplőkről még annyit, hogy a gyerekek elbűvölőek, mind az ikrek, mind Noah. És még egy szereplő van, akit mindenki ajnároz, de én nem annyira szívelem. Ilyen jó ember nem létezhet, már ha egyetértünk vele, hogy jó és nem gyenge, és sajnos, egyetértünk. Ez nem más, mint Nick, aki Josie párja, de Liam visszatérésével esélye sincs.
Szóval ez egy olyan könyv, ami után jó pár napig gondolkodsz, és egyszerűen nem tudsz a gondolatától szabadulni, és igen, még a legkeményebbek is megkönnyezik.
Ufír