A Marked Men sorozat nagy kedvencem, és az író is belopta magát a szívembe. Imádom minden egyes szereplőjét, bár őszintén bevallom a 2. részt (Jet) nem olvastam. De majd pótolom, valamikor...
Mostanság egyre divatosabb lett tetovált srácokról (hisz ők a vérbeli rosszfiúk megtestesítői, haha), vagy egy tetováló szalonról írni. És őszintén szólva, ha jól megírják, akkor nagyon ütős lehet, annak ellenére, hogy egyre több van belőlük, és kezd kopni a varázs. Az egyik legsúlyosabb gond, amit el lehet követni, az, amikor a könyv elején rosszfiús, de a könyv végére... nyálas, cuki kisfiú lesz, aki csak kívülről lázadó. Értem én, hogy szerelmes lesz és megváltozik... na de mindennek van határa. Hála az égnek, itt nincs ilyenről szó. A Marked Men sorozat első része, a Rule, valami zseniális, én már ott rajongó lettem, de a Rome is ütős.
Nemcsak egy sima sztori, ahol dúl a láv, néhány nehézség, de a végén minden heppi, hanem arról is szól, hogy egy katona, miután leszerelt, milyen nehezen teszi túl magát az emlékeken, ha egyáltalán túl tud lépni rajtuk. Brite kedvenc karakter. Úgy gondolom, nagyon kellett bele, nélküle ez a könyv... nem is tudom, nem fő karakter, nem is fontos annyira, de úgy érzem, ő egy nagyon erős és biztos pont, aki annyira feldobta a történetet, hogy... nem tudom, egyszerűen ő ebbe a könyvbe KELL!, és kész. Corát már az elejétől kezdve megkedveltem, fantasztikus női karakter, erős és bátor. A nyitójelenete is már nagyon viccesre sikerült.
Szóval, akik szeretik ezt a stílust (?), témát kötelező!
Ufír