Ez a könyv a Csak lélegezz! trilógia első kötete. És én imádtam. Azt hiszem, hogy ez nem egy egyszerű hétköznapi történet. Kedvenc szereplőm Emma volt, és őszintén csodáltam az önzetlenségéért, azért, hogy annak ellenére, hogy minden nap szenvedés, hogy együtt kell élnie egy olyan emberrel, aki gátlástalan és kegyetlen, még mindig bírja, és bár tudja, hogy egyetlen szavába kerülne és elmehetne, mégsem szól senkinek, mert védelmezni akarja ki unokatesóit. Az az ember, aki kegyetlen és gátlástalan, az Carol, a nagynénje és őszintén megmondom, hogy utáltam őt. Azokat a kegyetlenségeket, amiket tett, az a gyűlölet, ami benne lakozik..egyszerűen annyira megdöbbentő. Még sosem voltam tanúja (még ha most nem is valóban megtörtént dologról beszélünk) annak, hogy valaki ilyen szinten utálna egy másik embert. Egyfolytában bántalmazta Emmát, hol egy bőrövvel, hol egy baseballütővel, hol pedig csak az öklét használta. Mégis ami szerintem az egyik legrosszabb,vagy inkább legelkeserítőbb rész volt, amikor szétdúlta Emma szobáját, tönkretéve a megmaradt emlékeit az egykori családjáról, és mindezek után képes volt eljátszani, hogy mindezt nem ő tette, hanem Emma, és ezért a lány még kapott pár fülest. Ennél a résznél könnybe lábadt a szemem, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy valaki ilyet tehet..és mégis. A másik kedvenc szereplőm Evan volt, Emma szerelmese, és bár már az elején odáig voltak egymásért, Emma nem merte vállalni a kockázatot, mert igen nagyon megtorlást kapott volna Caroltól, és én ezt meg is értem, úgy hiszem, én sem vállaltam volna ekkora kockázatot. Persze a legjobb rész volt, amikor végre összejöttek. Emma többet mert, mint eddigi élete során bármikor, de még így sem szabadulhatott, bár legalább már nem csak túlélte a napokat, hanem meg is élte őket. A könyv vége a legrosszabb, és ezt nem is mondom el. Engem egyedül az nyugtatott meg, hogy trilógiáról beszélünk, tehát a legrosszabb nem történhet meg a végén. Mindenkinek ajánlom, mert minden rossz ellenére ez egy fantasztikus történet, ami nem utolsó sorban elgondolkodtató is. Azt hiszem, sose gondoltam volna bele komolyabban abba, hogy néhány embernek ilyen életet kell élnie, ha nem olvasom el ezt a könyvet.
Buci