Egy átlagos, nagyon semmiben ki nem tűnő könyvecske. Na, jó, lehet, hogy ez egy kicsit erős. Az alapsztori kicsit unalmas, sok könyvben olvashattunk már ilyet, nincs benne semmi új, a kivitelezés sem nagyon... emlékezetes, szóval összességében ez egy igencsak felejthető könyv. (Tipikusan az, amit még szidni sem lehet normálisan. Én legalábbis nem tudom, mert annyira nem borzasztó, de annyira nem is jó.) Két dolog van, amit kedveltem Alexában 1. az állatok iránti szeretete, 2. a könyvek, ill. versek iránti szeretete. Ez pluszpont. Az „ajánlásom” végére pedig egy negatívum: a kedves írónő olyan szinten próbálta ránk erőltetni a 2. rész szereplőit, főleg a férfi szereplőt próbálja megkedveltetni, hogy én már „csak azért sem” kedvelem, sőt megutáltam...
Ha esetleg nagyon unatkozol, nincs semmi jó könyved, mindent olvastál (valamit többször is), fáradt vagy, nincs kedved gondolkodni és csak valami lájtosat szeretnél, akkor talán... nem, inkább vedd elő azt a könyvet, amit már nyolcszor olvastál, mint ezt!
Ufír