Anna Banks: Poszeidón (egy könyv, aminek egy nap alatt a végére lehet érni kategória)

Először beszéljünk egy kicsit a kategóriáról. Ez egy nagyon... hmm...  tág kategória, ugyanis lehet, hogy valaki naponta csak három oldalt tud olvasni (elfoglaltság meg miegymás miatt) valaki, mint például én, ha van rá energiám, IDŐM és KEDVEM, akkor a Harry Potter 7-et is simán kiolvasom egy nap alatt. (Persze tudom, vannak nálam jobbak is.) De térjünk rá a könyvre:

Egyszerűen fantasztikus!!! A Szirénia öröksége trilógia első része, és én IMÁDOM. Hogy miért? Hát milyen könyv az, ha nem giga-mega-hiper-szuper-fantasztikus, aminek a 20. OLDALÁN A FŐSZEREPLŐ LÁNY LEGJOBB BARÁTNŐJÉNEK A LÁBÁT MEGESZI EGY CÁPA, ÉS A CSAJ MEGHAL? Hát mi ez, ha nem zseniális?!! Szörnyen humoros, helyenként könnyen kitalálható „csavarokkal” fűszerezve. A történet szuper, a karakterek vagy hatalmasak, vagy pofonvágósak, de karakterfejlődés van, és még érzékelhető is, nem csak az írónő fejében létezik, szóval respect! A végére kevés a megutált szereplő. Ez mindenképpen pozitív. De ami nagyon megfogott, és bár elsőre egy kicsit fura volt, de megszerettem annak ellenére, hogy most először találkoztam ilyen könyvvel az a POV. A lány, Emma szemszöge E/1.-ben íródott, a fiú, Galén (ez a név irtó vicces, az egyik halam tuti, hogy ezentúl így fogom hívni, csak még nem tudom melyiket) szemszöge pedig E/3.-ban. Nekem kellett egy-két fejezet, hogy belerázódjak, de aztán úgy megszoktam, hogy meg is szerettem. :D (Ez a mondat! :D)

Szóval mindenkinek NAGYON AJÁNLOM, AKI SZERETI A SELLŐKET SZIRÉNEKET, és... szóval mindenkinek.

Ufír