Igen, bár imádtam és imádom ezt a sorozatot sajnos mindig úgy alakult, hogy amikor leültem, hogy „na, most akkor olvasok”, valami mindig közbejött. Ezért egy kis idő eltelt a két olvasás között, de nem okozott problémát.
Hála az égnek, ez a könyv pont ott folytatódik, ahol az előző abba maradt. A helyszín még mindig Olaszország, csupa boldogság minden.
Aztán amikor hazatérnek, jön a hidegzuhany. Először Paulina okoz bonyodalmat nemcsak kettejük között, hanem még a családban is, majd Christa, mivel Gabriel nem akart lefeküdni vele, feljelentette a professzort zaklatásért, és Juliát pedig megvádolta, hogy a jobb jegy érdekében összejött vele. Ebben a részben beleláthatunk Christa fejébe is, ami nagyon érdekes. Kiderül sok minden a múltjáról, és hogy mit miért csinált. Mivel Juliának megint felajánlottak egy még jobb lehetőséget a Harvardon, Gabriel úgy dönt, feláldozza magát. A tárgyalás nagyon életszerű lett, és annak ellenére, hogy a végkifejlet pocsék, nagyon izgalmas volt. Sajnos a szerencse nem állt melléjük, rengeteg félreértés és félreküldés után szakítanak. Nagyon, de nagyon durva. Néhány pontban igazán emlékeztet egy mexikói szappanoperára, de a megfogalmazás és még más dolgok miatt is ez nem érezhető. De esküszöm egy egyujjú, malacfejű, zsiráfnyakú, tollas, láb nélküli, mocsárba fulladt egér-mutánsnak, akit megevett egy medve, nagyobb szerencséje van, mint Juliának és Gabrielnek együttvéve. Mondjuk az sem segített a helyzeten, hogy Gabriel nagyon homályosan fogalmazott, és az utalásai sem voltak valami jók. Így Gabriel szenvedett, hogy minél előbb legyen nyár, Julia szenvedett, mert azt hitte, szakítottak. Miután (sok-sok idő és szenvedés után, amit még Marichuy is megirigyelne) kibékülnek, és elkezdenek párterápiára járni, amire nagyon nagy szükségük van, minden rendbe jön, összeházasodnak, és kész is a boldog vég. Hogy mi lesz a harmadik könyvben, nem tudom, de igazán lezárhatná az író a történetüket egy nagyon boldog jövővel.
Ufír