Hogy mennyire az aljáról, arról inkább nem nyilatkozom, bár talán sejteni lehet, hogy pontosan hol is volt. Szóval, magát az írónőt nem annyira kedvelem, az előző sorozata a Rabság trilógia, olyannyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy csak az első könyvet olvastam el (félig-meddig), és utána azt kívántam: ássák el azt a nőt 7 méter mélyre egy ólomkoporsóba. Ennek ellenére a Molyon ezt írják róla: „A nagy sikerű Rabság trilógia szerzője újabb háromkötetes sorozattal jelentkezik.” Én speciel pár percig röhögtem és sírtam. Nevettem, mert vicces: „nagy sikerű”, jó-jó nekem nem tetszett, másnak igen, de ez akkor is vicces. Sírtam, mert ha az előző sorozathoz hasonlít, akkor újabb szenvedés következik. Hurrá. És (sajnos) igazam lett. Főszereplőnk, akitől a falra másztam, egy kleptomániás csaj, alias Angelina/Lina, aki annyira vágyik az adrenalinra, hogy ha valami felkavarja, lopkodni kezd, bár gazdag, szóval szüksége nincs rá. Gratula. Nincs nekem semmi bajom ezzel, mert értem, hogy ez egy betegség, de ahogy tálalja az írónő nekem nagyon nem jön be. Férfi főszereplőnk (Evan) azonban egy kicsit érdekesebb és összetettebb személyiség. (És most, hogy a romantikát vesszük irodalomból, egy icipicit hasonlít a byroni hősre. J ) Amit a húgáért tesz, az nagyon megható (jobb szót nem találtam). Illetve az, ahogy a pénzét keresi, illegális ügyletekkel, ad egy nagyon jó szálat a történetnek, ami a legjobban tetszett a könyvben, bár már kilépőben van a „bizniszből”. Angie nagybátyjáról is többet szerettem volna tudni, mert ő érdekes figura. Szóval szerintem ez a könyv az 5-ös skálán egy gyenge 2,5-es.
Ufír