Ez a sorozat az egyik kedvencem, az ehhez hasonlóak közül. (Nem. Címével ellentétben, nem „szürkés”, vagyis a helyszín nem korlátozódik csak a hálószobára... khm... vagy más szobákra, bár korhatár 16, ez a könyv mégsem „arról” szól.) Szeretem, hogy a szereplők nem nyavalygósak, élethűek, meg úgy általában az egészet szeretem. Ez a sorozat 2. része, és az írónő lezártnak tekinti, de azért egy bónusz könyvet még kiad, aminek én nagyon örülök, mivel az őrült ex-barátnő ügye nincs lezárva, és ez a szál engem nagyon érdekel. Laurelyn még mindig nagyon nagy forma. Evanből (Jack testvére) többet kapunk, amit nagyon szerettem, és Jacket is jobban megismerhetjük (és megszerethetjük), annak ellenére, hogy már az első könyv is váltott szemszögű. Laurelyn és Jack kapcsolata továbbra is nagyon szórakoztató, és „aranyos”. Az is nagyon jó, hogy a külön töltött időszak nincs elnyújtva, nem szenvednek 200 oldalon keresztül, mint egy rossz mexikói sorozatban, hanem viszonylag gyorsan lezárt, de nagyon átérezhető. A szerelmi háromszöget sem cincálta szét az írónő ezer darabkára, hanem annak is gyorsan véget vetett. (Hála az égnek!) Laurie anyja továbbra is idegesítő, az apjáról már nem is beszélve. Jack családja azonban fantasztikus. Az anyja külön is megérdemel egy szót, nagyon szórakoztató, például a táskával verős részen én úgy nevettem, hogy folyt a könnyem. Egy szóval: imádtam az egész könyvet és magát a sorozatot is. Várom a harmadik részt. Egy szó még a címről: a könyv utolsó momentuma olyannyira nem illik a könyvhöz, hogy... nagyon nem. Nyálas és szerintem még értelme sincsen.
Ufír