Nem volt ismeretlen számomra a mű, hisz nem is olyan régen volt a színházi bemutatója, így a média elég sokat foglalkozott vele, és én is kíváncsi vagyok az előadásra. Az eredeti könyv jóval korábbi, de mikor megláttam a könyvesbolt polcán az újra kiadott könyvet a színházi borítóval, tudtam nekem kell ez a könyv. Annak ellenére is, hogy ez a műfaj elég új nekem, hisz nem sok pszichológiai thrillert olvastam, de igazán remek volt.
Az első fejezet teljes egészében az elrabló szemszögéből íródott. Rendkívül izgalmas volt egy elmebeteg férfi szemszögén át olvasni a gondolatait, miközben egy lányt tart fogva pusztán a szerelem miatt. Azért is izgalmas egy ilyen ember gondolatait olvasni, hisz nem valószínű, hogy valaha is ilyen emberrel találkoznánk.
A második fejezet a lány titkos naplójának bejegyzéseit tartalmazza. Engem kicsit untatott, ugyanis művész volt, így megállás nélkül a művészetről szólnak a bejegyzések. Ha nem a művészetről, akkor G. P.-ről, aki 40 éves befutott művész. A lány és közte épp alakulóban volt egy kapcsolat a 20 éves korkülönbség ellenére is… Tehát ez a rész egy kissé vontatott. De némelyik bejegyzés egész „használható”, ugyanis némelyikben feltűnik a kialakuló Stockholm-szindróma néhány tünete is. A könyv befejezése tragikus és meglepő. Remek könyv, de elég nyomasztó is.
VIII. Henrik