Hihetelen milyen kincsek rejlenek nagyszüleink polcain. Erre a könyvre nagymamám könyvektől roskadozó polcán akadtam rá. Éveken át észre sem vettem valószínűleg a szürke jelentéktelennek tűnő borítója miatt, ám ne ítéljünk első látásra. Tudtam a könyv létezéséről hisz jó pár éve terve volt véve az elolvasása, hisz már a film is lebilincselően hatott rám.
A könyv fantasztikus. Nem sok olyan könyvet olvastam, amiben az író főszereplőit nem az egekig magasztalja szépségéért vagy egyéb más külső tulajdonságáért. Ebben a könyvben az írónő teljesen másképp cselekszik. Főszereplőit csúnyának, míg mellékszereplőit szépnek ábrázolja az olvasó szemében. A jellemek. A jellemeket teljesen ellentétesen használja. Aki szép többségében ellenszenvesnek, aki pedig csúnya azt belül gyönyörűnek, kedvesnek, bájosnak ám mégis érdesnek ír le. A tanulság tehát az, hogy nem minden a külső szépség, mert hozzá tartozhat csúf belső. Imádtam a két főszereplőt. A csípős nyelvüket. A megfontoltságukat. A szeretetre vágyásukat.
VIII. Henrik