Hát ha valami biztos, az az, hogy ez a történet biztosan nem szokványos. Eddig talán az egyik legfurcsább történet amit olvastam, de meg kell mondanom, hogy nagyon jó! Ahogy az ember elolvassa a könyv hátulján szereplő történet ismertetést és ott találkozik a vámpír szóval, egészen biztos, hogy felmerül benne, hogy ez már megint egy vérszívós könyv. Tényleg az, de nem a megszokott fajta. Valahogy olyan különlegesebb vagy nem is tudom, hogy mondjam.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy van e kedvenc szereplőm, de nincs. Ez a történet kicsit a krimi kategóriába sorolható szerintem meg talán kicsit a horrorba is. Úgy hiszem, hogy nem sokszor találkoztunk vagy legalábbis én nem, olyan jelenettel amin még fintorogtam is volna. Biztos vagyok benne, hogy a kedvenc részemnek nem a sósavval leöntős részt választom majd. Bár ha belegondolok ennek a résznek is megvan a maga bája, hátborzongatóan jól meg van írva és teljesen hitelesen el tudod képzelni, hogy hogyan néz ki az a karakter miután ezt tette magával. Ő az egyik legbetegebb azt hiszem. Nem igazán fogok rájönni szerintem, hogy mégis hogyan lehet az, hogy miután leöntötte magát sósavval, zuhant egy kicsit és péppé verték (szó szerint) hogyan maradt életben. Van egy elméletem ugyan, de még így is felmerülnek bennem kérdések.
A könyv borítóján olvasható, hogy kíméletlenül őszinte, és annak ellenére, hogy nem szoktam megjegyezni mi van a borítóra írva, ez a két szó minduntalan eszembe jutott és azt hiszem nem hiába.
Ha nem is mindenkinek, de aki kedveli a kicsit krimis és horrorosabb, hátborzongató történeteket, annak érdemes elolvasni. Nekem nagyon tetszett.
Buci