Szintén egy „egész jó kis könyv” kategória. Mostanában úgy látszik csak ilyeneket fogok ki. A történet icipicit... jobban belegondolva helyenként nagyon sablonos. Rosszfiú, jó kislány. Bár történetet feldobta, hogy Jake, a férfi főszereplőnk egy rockbandában énekel, és a bandatagoknak nagyon jó dumája van, AJ kivételével számomra nagyon nem lettek maradandóak. AJ is csak azért, mert beszél spanyolul, és én mindenkit imádok, aki beszél spanyolul. (Na jó, nem mindenkit.) Abby, a lány szereplőnk egyébként szintén beszél spanyolul. Jake valójában nem annyira rosszfiú, mint amennyire annak mutatja magát, ugyanis Jake anyja rákos, és ekkor előbújik az érzelmes énje. Valójában ez a könyv nem más, mint feledhető karakterek, sablonos történet, azonban az írónő nagyon jól tud írni, amit előző sorozatában is bizonyított, de erről később írok. Szóval Jake és Abby első találkozása nagyon viccesre sikerült, és az egyébként rettenetesen klisés jelentekbe is bele tudott szőni rengeteg új dolgot. Szóval, nem az életem legjobb könyve, de az írónőre mindenképp oda kell figyelni, és valószínűleg a sorozat folytatását is elolvasom majd.
Ufír