Ez volt az első olyan könyv, amit magamtól olvastam. Úgy értem, nem olyan könyv, amit el kellett olvasnom a suli miatt, hanem azért olvastam, mert én akartam. Ezelőtt a könyv előtt nem olvastam még ilyen típusú könyvet. Egyszerűen az egyik legeslegjobb könyv a földön, imádom. Olvastam és órák teltek, mire észbe kaptam, mert egy olyan világ van benne, amibe másodpercek alatt belemerülsz. Nem is egyszer olvastam el, és minden alkalommal pont ugyanannyira megfog, mint elsőre, és pont ugyanúgy belemerülsz a történetbe mint az elején. Talán annyi, hogy ha többedjére olvasod, a végére azért már már tudod a történet végét, és akkor már azért annyira nem izgulsz, mint az elején, de még mindig minden egyes alkalommal hatással lesz rád.
Egyik kedvenc szereplőm Nashua, egy csepűrágó aki egy napon találkozik hősével Jassallal,aki ekkora már erősen züllött lelkületű, és már semmiben nem látja a jót, épp ezért a népek Hitehagyott Jassalnak nevezik. A körülmények úgy hozzák, hogy együtt kell küldetésbe indulniuk, és talán mint a nevek is mutatják, ez a történet nem ebben a világban játszódik hanem egy teljesen másikban. Minden könyv egy másik világ, de szerintem ez különösen különleges. Nashua mindig vidám, okos, derűlátó, végtelenül pozitív, leleményes és nem utolsósorban van humora is. Ezekért is a kedvencem. Másik kedvencem Lekid, a sárkány, aki kezdetben igen pesszimista, mivel fogságban volt, és eléggé meg is alázták, elég jó humorral rendelkezik, és ami a legfontosabb, hogy énekelni egyáltalán nem tud, mert olyankor a fogtömés kihull a helyéről. Akiket a legkevésbé kedvelek, az a három jelenlegi király, akik egykoron harcosok voltak, majd országuk szabadítását követően aljas módon kerültek a trónra, és elárulták bajtársaikat, főként a viadorokat. Szóval a történet arról szól, hogy Nashua és Jassal természetesen társaikkal, hogyan milyen küzdelmek árán szabadítják meg az országot, és hozzák vissza az alvó királyt.
Buci