A könyv nem volt kifejezetten rossz. (Egy ilyen mondattal kezdeni egy értékelést…)
Egy egyetemista lányról szól, akit megerőszakoltak egy bulin, amikor 14 volt. Avery-nek nagyon sok mindenen kellett keresztülmennie EGYEDÜL (részben azért, mert a szülei nem érdemlik meg azt, hogy így hívják őket), ezért tisztelem és csodálom, mert bár egyszer megingott, de kitartott, és erős volt. A történet EGÉSZ JÓ, bár ez a szenvedős dolog engem nem nagyon érint meg, leginkább untat, de nem is ez volta legfőbb baj, hanem az, hogy egy falat éreztem Avery és köztem. Nem tudtam teljesen beleélni magam a könyvbe. Voltak nagyon jó részek benne, és olyan dumák is, amik megnevetettek, de az, hogy a főszereplőt nem tudtam megérteni nagyon sokat rontott az egészen. Értem én, hogy szegény lány tényleg NAGYON durva dolgokon ment keresztül de (!!!)… bár le volt írva, hogy mit, miért tesz, hisz E/1.-ben íródott, de akkor sem éreztem át, nem tudtam megérteni (bár voltak olyan részek, amikor, ha teljesen nem is, de elvesztem a könyv világában, az egész ettől még nem lett jobb). Szerintem ez az a tipikus könyv, amin talán egy váltott szemszög nagyon sokat dobott volna. Cameronról (férfi főszereplő) annyit, hogy neki is megvannak a maga problémái, egész szerethető karakter, de ő SEM az igazi. Avery barátai pedig egyszerűen zavaróak, és idegesítőek. Összességében az egészről annyit, hogy bár el fogom olvasni a folytatást (igen, ez egy sorozat), de J. Lynn helyett az Armentrout sokkal jobb, bár a név kimondhatatlan, a Luxen sorozat annál fantasztikusabb. (TEAM DAEMON)
Ufír