Ez is az egyik olyan könyv, amit nagyon szeretek, mert fantáziadús, tele van humorral, ezenkívül kötve hiszem, hogy bárki másnak eszébe jutott volna egy ilyen történet. Többek között ami jellemzi, az az, hogy biztosan életkedv javító és kalandregény. Egyik kedvencem a szereplők közül Hella Postor, egy milliárdos idős hölgy, aki amikor bemegy egy kisvárosi könyvesboltba, úgy véli, megtalálta hajdan volt önmaga mását, így minden erővel azon dolgozik, hogy saját versenyére (lovasverseny) beszervezze a lányt és volt szerelme fiát is, Don Jarratot, aki egyébként bűnözőféle. Célja érdekében, hogy összehozza Athénát és a Dont, elkövet mindent, és hát az sem utolsó, ahogyan olyan kotyvalékokat iszik meg, amik a szőnyeget kiégetik, de neki érdekes módon semmi baja nem esik. Másik kedvencem Athéna, aki cseppet sem hasonlít Hellára, könyvmoly, és esze ágában sincs egy bűnözővel összejönni.
Legjobb pillanatok közé tartozik az, amikor minden versenyző egy szökőkút körül egy protkót dobál, vagy valaki más struccokkal kergetőzik. Szóval egy szó mint száz: mindenkinek érdemes lenne elolvasni.
Buci
Buci