Ez volt az a könyv, amiről úgy döntöttem, hogy soha még csak kézbe sem veszem, és még véletlenül sem olvasom el. Nagyon jól tudtam, mi lesz a vége, és hogy őszinte legyek, nem igazán bírom a nem happy endes történeteket. Aztán egyik osztálytársam kölcsönadta, és nem tudtam nem elolvasni. Kézbe vettem és ott már tudtam, hogy a kérdés eldőlt: ez a könyv el lesz olvasva.
Ha nem nézzük azt, hogy hihetetlenül szomorú a vége, akkor ez egy nagyon is jó könyv. Eleinte egy lányról olvasunk aki rákos beteg, majd megismerkedünk a fiúval, Augustussal, a lány leendő szerelmével. És mellettük még olvasunk arról, hogy harcoltak, hogy szerettek egymásba, majd végül Hazel hogyan segített Gusnak megbírkózni betegségével. Elgondolkodtató, talán nem is gondolnád, de olyan dolgokkal kapcsolatban nyitja fel a szemed, amikről egyébként nem szoktunk gondolkodni, legalábbis én nem. Ez volt a második olyan könyv, ami elvarázsolt, de sírtam is rajta. Azt hiszem, hogy mindenkinek érdemes elolvasni.
Buci
Buci